Az éghajlatváltozás egyre érezhetőbb Magyarországon is, és a kerttulajdonosoknak alkalmazkodniuk kell az új kihívásokhoz. A szélsőséges időjárás, a forró nyarak és az aszályok miatt okosabb növényválasztásra és kerttervezésre van szükség. Az alábbiakban bemutatjuk, milyen növényeket érdemes ültetni egy átlagos magyar kertbe a klímaváltozás tükrében, és adunk praktikus tanácsokat a fenntartható kert kialakításához.
1. Éghajlatváltozás hatásai a magyar kertekre
Az elmúlt évtizedekben Magyarország éghajlata jelentősen melegedett, és gyakoribbá váltak a szélsőséges időjárási jelenségek. A XX. század eleje óta az ország átlaghőmérséklete több mint 1°C-kal emelkedett, és a jelenlegi modellek szerint 2100-ra további 3–4°C-os melegedés várható . Ez azt jelenti, hogy a század közepére Magyarország klímája a mai Törökországéhoz lesz hasonló – száraz, forró nyarak hőhullámokkal és vízhiánnyal. A csapadék eloszlása is megváltozik: a nyarak szárazabbak lehetnek kevesebb, de intenzívebb esővel, míg a telek csapadékosabbá válhatnak . A szélsőségek (hőhullámok, aszályok, felhőszakadások) egyre gyakoribbak és erősebbek lehetnek . Ennek eredményeként a hagyományos kertek sok növénye szenved: a sekély gyökerű vagy vízigényes fajok kiszáradhatnak a hosszú aszályok idején, másokat pedig a váratlan viharok vagy késő tavaszi fagyok tehetnek tönkre.
Egy friss példa a szélsőségekre a 2022-es nyár, mely az elmúlt évtizedek legsúlyosabb aszályát hozta. Az év első hét hónapja 1901 óta a legszárazabb volt – az átlagos csapadék közel fele hiányzott . Júliusban extrém hőség tombolt: voltak hetek, amikor szinte egy csepp eső sem esett az Alföldön, a hónap középhőmérséklete jóval meghaladta a sokéves átlagot. Az ilyen rendkívüli száraz időszakok erősen igénybe veszik a kertek talajvízkészletét és növényeit. 2022 nyarán sok hagyományos gyep kiégett, és több mint 120 éve nem tapasztalt aszálykár érte az országot . Ugyanakkor a telek sem a régiek: előfordul, hogy decemberben sincs fagy vagy hó, majd a növények rügyfakadását egy váratlan márciusi tél törheti meg. A kiszámíthatatlanság lett az új norma, amihez a kertészkedőknek alkalmazkodniuk kell.
Nem csak a hőmérséklet és csapadék változik, hanem a kerti ökoszisztéma is. A melegedő klíma hatására új kártevők és invazív fajok jelennek meg. Például a selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis) – amely a buxus (puszpáng) bokrok leveleit pusztítja – 2011-ben jelent meg először hazánkban, és azóta gyorsan terjed . Három nemzedéke is kifejlődik egy évben, és könnyen tarra rágja a puszpángot, ha nem védekezünk ellene . Ez a jelenség is a klímaváltozás közvetett hatása, hiszen az enyhébb telek kedveznek e kártevő áttelelésének. Ugyanakkor a melegedésnek vannak nyertesei is: Mediterrán dísznövények és gyümölcsök, amelyek korábban csak védett, napsütötte helyeken éltek meg, ma már egyre többfelé kiültethetők az országban . Például néhány éve még különlegességnek számított a pálmaliliom (jukka) a közparkokban, ma pedig gyakori látvány, mert bizonyította, hogy a legforróbb nyarakat is átvészeli . Összességében a klímaváltozás arra ösztönöz minket, hogy átgondoljuk a növényválasztékot: előnyben részesítsük a tág tűrőképességű, szárazságtűrő fajokat, és készüljünk fel a szélsőségek kezelésére a kertben .
2. Örökzöldek és sövénynövények – szárazságtűrés és ellenálló képesség
Egy átlagos kert alapvető elemei az örökzöldek és a sövények, melyek egész évben díszítenek és struktúrát adnak. A klímaváltozás miatt fontos, hogy olyan fajtákat válasszunk, amelyek jól tűrik a szárazságot és a hőséget, ugyanakkor ellenállnak a betegségeknek és kártevőknek is. Szerencsére számos bevált örökzöld van, mely megfelel ezeknek a kritériumoknak Magyarországon.
• Babérmeggy (Prunus laurocerasus) – Az elmúlt évek egyik slágernövénye, szinte megkerülhetetlenné vált a magyar kertekben . Fényes, bőrszerű örökzöld levelei és tavasszal nyíló illatos fehér virágfürtjei miatt kedvelt sövénynövény. Előnye, hogy félárnyékban és napon is szépen fejlődik, erőteljes növekedésű és a metszést jól viseli. A babérmeggy jó szárazságtűrő képességű ugyan, de fiatalon és tartós aszályban igényelhet öntözést – a tapasztalatok szerint hiába tartják sokan a klímaváltozás „nagy nyertesének”, extrém forróságban bizony ennek a fajnak is kiszáradhatnak egyes tövei . Fontos, hogy magyar nemesítésű fajtákat ültessünk, mert ezek jobban alkalmazkodtak a hazai viszonyokhoz . A babérmeggy ellenálló a legtöbb betegséggel szemben, de minden része mérgező, ezért gyerekek vagy háziállatok mellett körültekintéssel telepítsük . Rendszeres nyírásával sűrű, zárt sövény nevelhető belőle, ami egész évben takar.
• Tiszafa (Taxus baccata) – Klasszikus örökzöld, amely óriási túlélő hírében áll. A tiszafa lassú növekedésű, de cserébe hosszú életű és alakítható: gyakran ültetik nyírt sövénynek vagy formára nyírva. Legnagyobb előnye a sokoldalúsága: a tűző napot és a mély árnyékot egyaránt elviseli, bármely átlagos kerti talajban megél . Begyökeresedés után kimondottan szárazságtűrő, különösebb gondozást nem igényel – csak a hosszan tartó, extrém száraz nyári időszakokban kell néha meglocsolni . Télállósága kiváló, a többéves példányokat a legnagyobb fagy sem károsítja . A tiszafa ráadásul betegségeknek ellenálló, jelentős kártevője nincs , így vegyszeres védekezésre ritkán van szükség. Mindezen jó tulajdonságai miatt ideális sövénynövény: ha valaki igénytelen, mégis elegáns, sötétzöld sövényre vágyik, amelyet nem kell állandóan permetezni vagy tápoldatozni, a tiszafa remek választás.
• Puszpáng (Buxus sempervirens) – A puszpáng, vagyis bukszus, hagyományosan a formakertek kedvelt szegélynövénye, kis cserje, amely jól nyírható. Örökzöld lomblevelei és tömött ágrendszere miatt alacsony sövénynek, labirintusnak is ideális volt. Sajnos az utóbbi években komoly csapás érte: a puszpángmoly inváziója miatt a bukszus bokrok védtelenek lettek. Ez az ázsiai eredetű kártevő hazánkban megtelepedett, évente több nemzedéke fejlődik és kezelés híján gyorsan lerágja a puszpángok leveleit . Sok kertben teljesen le kellett mondani erről a növényről, mert permetezés nélkül nem marad meg. Ha azonban valaki ragaszkodik a bukszushoz, szoros kontrollra és rendszeres védekezésre lesz szükség (akár biológiai szerekkel is). Alternatívaként ültethetünk hasonló megjelenésű, de ellenállóbb fajokat is: például a japán kecskerágó (Euonymus japonicus vagy E. fortunei) örökzöld, jól nyírható és a moly nem károsítja. Szintén szóba jöhet a törpe magyal (Ilex crenata) vagy a levendulacserje nyírott szegélynek. Ezek ugyan eltérnek kicsit a puszpángtól, de szépen formázhatók és jobban ellenállnak a kártevőknek. Összességében a puszpáng ma már nem a legjobb választás egy fenntartható, alacsony karbantartású kertbe – hacsak fel nem vagyunk készültek a védelemre.
• Leylandi ciprus (× Cupressocyparis leylandii) – Ha gyors növekedésű, magas takaró sövényre vagy szélfogóra van szükség, a leylandii ciprus bevált opció. Ez a növény a fagytűréséről és igénytelenségéről híres hibrid: talaj iránt kifejezetten igénytelen, szinte bármilyen talajon szépen fejlődik . Fényigényes ugyan, de a perzselő napot is tűri. Legnagyobb előnye a hihetetlen növekedési erélye – évente akár 60-100 cm-t is nő, így pár év alatt magas sövényt nevelhetünk belőle. Sűrű, mélyzöld lombja télen-nyáron takar, ezért sokan választják telekhatárolónak. A leyland ciprus ráadásul ellenáll a betegségeknek és kártevőknek , ritkán támadják gombák vagy rovarok. Fontos azonban észben tartani, hogy az ilyen gyors növekedésű növény sok vizet is fogyaszthat: friss ültetés után mindenképp öntözzük rendszeresen, amíg jól begyökeresedik. Később már jobban viseli a szárazabb időt, de elhúzódó aszály esetén hálás a pótlólagos vízért. Metszést évente legalább egyszer igényel, különben túlnövi a helyét.
• Egyéb ellenálló örökzöldek és sövényalternatívák: Az örökzöld palettáról érdemes megemlíteni a korallberkenyét (Photinia × fraseri), amely pirosas kihajtású leveleivel díszít és sövényként is bevált. Napos helyen szépen bokrosodik, és közepes szárazságot tolerál, bár a nagyon hideg teleken kissé visszafagyhat. A fagyal (Ligustrum vulgare vagy ovalifolium) egy hagyományos lombhullató/félörökzöld sövénynövény, mely szívóssága miatt népszerű: a városi szennyezést, szárazságot jól viseli, és gyorsan nő. Bár télen lehullatja levelei egy részét, sűrű ágrendszere így is takar. Borókák (Juniperus fajták) is bevonhatók sövénynek vagy háttérnövénynek: a kékes színű oszlopos borókák rendkívül szárazságtűrők, hiszen hazánkban is őshonosak szikár helyeken. A Hegyvidéki kertekben tapasztalták, hogy a borókák szinte maguktól terjednek vissza a kertekbe – a madarak által behurcolt magoncok megmaradnak a száraz, kopár helyeken is . Ez jól mutatja, mennyire strapabíró ez a nemzetség. Ugyancsak említést érdemel a tűztövis (Pyracantha) mint sövény: örökzöld, tüskés cserje narancs/piros bogyókkal, mely remek védősövény lehet. A tűztövis nagyon szárazságtűrő, a napot szereti, és a kártevők sem bántják, viszont erős tüskéi miatt óvatosságot igényel. Végül, különleges hangulatot adhat a kertnek a levendula vagy rozmaring sövény: déli országokban látni, hogy illatos fűszernövényekből alacsony sövényt nevelnek. Nálunk is megpróbálható például a széles levelű francia levendula sövényként (napos, száraz helyen), vagy védettebb fekvésben a rozmaring is áttelelhet több évig. Ezek nem lesznek magasak, de illatukkal és színes virágaikkal különleges szegélyt alkotnak.
3. Egyéb növénykategóriák és ajánlások
A változó klímában nem csak az örökzöldek között érdemes válogatni, hanem a virágos évelők, díszfüvek, valamint a fák és cserjék terén is új szemlélet szükséges. Olyan fajokat keressünk, melyek bírják a perzselő napot, kevesebb vízzel is beérik, vagy jól regenerálódnak szélsőségek után. Emellett izgalmas, különleges növényekkel is gazdagíthatjuk a kertet, amelyek a felmelegedés nyomán válnak telepíthetővé nálunk. Nézzük kategóriánként a javaslatokat:
Szárazságtűrő évelők és talajtakarók
A virágágyások és évelőszegélyek növényeit különösen megviselheti az aszály, ezért ide olyan szárazságtűrő évelőket válasszunk, melyek kevés öntözéssel is beérik. Levendula (Lavandula angustifolia) az egyik legjobb példa: mediterrán eredetű félcserje, amely imádja a tűző napot és a meszes talajt. Illatos lila virágai nyáron pompáznak, a méhek és pillangók kedvencei. A levendula sziklakertbe, ágyásszegélynek vagy csoportosan is ültethető, és az egyre gyakoribb forró, száraz nyarakat locsolás nélkül is átvészeli – sőt, a túlöntözést nem is szereti. Hasonlóan kiváló szárazságtűrők a sziklakerti pozsgások, mint a varjúhájfélék (Sedum). Számos faja létezik a talajtakaró borsos varjúhájtól a magasabb hatsoros varjúhájig, és mind arról híres, hogy szinte a kősziklán is megél . A kövirózsa (Sempervivum) is legendásan igénytelen: nagyanyáink is a háztetőn és a kiskert legszárazabb sarkában nevelték, mert vastag, pozsgás levelei hosszú aszályt is átvészelnek . Ezek az alacsony növésű pozsgások nem csak díszítenek (szép levélrózsáik és nyáron nyíló virágaik vannak), hanem életmentő talajtakarók is, védik a talajt a kiszáradástól és a gyomoktól.
Az illatos és fűszeres évelők közül is válogathatunk szárazságtűrőket. A kakukkfű (Thymus) például hazánk száraz rétjein is honos, apró levelei remekül védekeznek a párolgás ellen, és rekkenő hőségben is virágzik, ontva aromás illatát . Kerti sziklaként, fűszerkertben vagy akár gyeppótlóként is használható, hiszen taposást is kibír. A zsályák (Salvia) nagy családja rengeteg aszálytűrő fajt foglal magába. A kerti orvosi zsálya a fűszerkertben ével át, de díszváltozatai is vannak. Az őszi zsálya (Salvia greggii) nevű félcserje például neve ellenére már júniustól hozza rózsaszín virágait, nagyon jól tűri a tűző napot és a száraz talajt . Ősszel a föld feletti része elfagyhat, de tavasszal tőről újra kihajt – így a tél sem veszélyezteti . Az oroszlánszájú fodorka (Penstemon) vagy a ligeti zsálya (Salvia nemorosa) is hasonló: nyáron ontják a virágokat, és kevés vízzel is beérik, cserébe visszahúzódnak télre. Ne feledkezzünk meg a cickafarkról (Achillea) sem: sokszínű ernyős virágai vannak (fehértől a sárgán át a pirosig), és kifejezetten szárazságtűrő, homokos talajban is jól boldogul. A cickafark nemcsak szép, de méhlegelőnek is kiváló, plusz vágott virágnak is alkalmas, ráadásul illóolajos gyógynövény. Ha árnyékosabb, száraz helyre kell növény, a kőtörőfű (Bergenia) és az árnyliliomok (Hosta) közül a vastag levelű fajták bírják a szárazabb időszakokat is (bár öntözéssel hálásabbak). Összességében a szárazságtűrő évelők palettája gazdag: a rozmaring, a zsálya, a cipruska, a díszpipitér vagy akár a sziklai ternye mind jó választás lehet, ha gondozásmentesebb, napimádó évelőket keresünk.
Díszfüvek – mozgalmas, strapabíró szépségek
A díszfüvek az utóbbi időben kezdenek igazán reflektorfénybe kerülni a magyar kertekben. Ezek a növények a prérik és sztyeppék túlélői, így nem meglepő módon a forró, száraz nyarakat kiválóan viselik. Emellett esztétikai értékük is kiemelkedő: lenge bugáik, kalászaik a legkisebb szellőtől is megmozdulnak, életet és dinamizmust visznek a kertbe . Bár sokáig alulértékeltek voltak, érdemes őket felfedezni, mert minimális gondozás mellett is látványosak.
Pampafűfélék rózsaszín és fehér bugái – impozáns, mégis szárazságtűrő díszfüvek.
A pampafű (Cortaderia selloana) talán a legismertebb díszfű, mely hatalmas tollszerű virágbugáival igazi egzotikum hatását kelti. Manapság már több fajtája kapható – nemcsak a klasszikus ezüstfehér, hanem rózsaszín árnyalatú bugákkal is . A pampafű mélyre hatoló gyökereivel veszi fel a vizet, ezért jól tűri a száraz időszakokat. Napos, szélvédett helyen érzi magát a legjobban. Télen a tövét tanácsos mulccsal takarni a hideg ellen, bár enyhébb teleken takarás nélkül is áttelel. Ha nagy, szoliter díszfüvet szeretnénk, a pampafű kitűnő választás, de számítsunk rá, hogy 1,5-2 méter magas és hasonló széles csomót nevel.
Az osszúpréria-füvek és egyéb magas díszfüvek is remekül beválnak, mint például a díszcsorba (Miscanthus sinensis). Az amerikai prérikről származó fűfajok még viszonylag ritkák nálunk, holott lenyűgöző látványt nyújtanak és teljesen jól érzik magukat a magyar kertekben is . A legtöbbjük nyáron hozza bugáit, amelyek őszig díszítenek. A díszperje (Stipa tenacissima, árvalányhaj) hazai rokona a védett magyar árvalányhaj, de kertészetekben kapható díszváltozatai finom, lebegő szálú kalászokkal gyönyörködtetnek. Imádja a napot és a száraz, meszes talajt – tökéletes választás sziklakertbe vagy déli fekvésű lejtőkre, ahol más megégne. A zebrafű (Miscanthus sinensis ‘Zebrinus’) nevű változat csíkos levelével és mutatós bugáival érdekes választás. Alacsonyabb díszfüvek közül a kék csenkesz (Festuca glauca) és a puskinfű (Pennisetum alopecuroides) emelhető ki: előbbi kékeszöld, tömött fűcsomókat alkot, utóbbi nyár végén arany-barna “tollakkal” díszít. Mindkettő kiválóan bírja a szárazságot, és jól használható évelőágyak szegélyén vagy sziklakertben.
A díszfüvek gondozása általában egyszerű: ősszel vagy kora tavasszal vissza kell vágni az elszáradt lombjukat, hogy megújulhassanak. Nem igényelnek külön öntözést, tápanyag-utánpótlást is csak mérsékelten. Ökológiai hasznuk is van: a fűfélék bugái vonzzák a rovarokat (például méheket, lepkéket) , télen pedig a száraz szárak menedéket nyújthatnak hasznos ízeltlábúaknak. A kertben kombinálhatjuk is őket évelőkkel – például levendulával, kasvirággal, őszirózsával – hogy változatos és mégis víztakarékos beültetést kapjunk. A díszfüvek kora most jön el igazán, mert a klímaváltozás miatt egyre értékesebbek lesznek a kertekben azok a növények, melyek szívósak és dekoratívak egyszerre.
Szélsőséges időjárást tűrő fák és cserjék
A kert „csontvázát” alkotó fák és cserjék kiválasztásánál is figyelembe kell venni az éghajlati változásokat. Olyan fajokra van szükség, amelyek bírják a perzselő nyarakat, ugyanakkor a téli fagyokat is elviselik – vagyis szélsőségtűrők. Emellett fontos szempont a mélyre hatoló gyökérzet (ami segít a víz után kutatni a talajban) és a szívósság. Szerencsére számos olyan fa és bokor van, amely alkalmazkodik ezekhez a körülményekhez, sőt némelyik őshonos a Kárpát-medencében, így genetikailag is edzett.
Kezdjük néhány dekoratív cserjével, amelyek jól bírják a forróságot. Az cserszömörce (Cotinus coggygria) hazánkban is honos cserje, mely a száraz, köves domboldalakon él meg vadon. Nem csoda, hogy kertben is remekül teljesít tűző napon, sovány talajon. Finom, fátyolszerű virágzata (melyről a nevét – „füstölőfa” – kapta) nyáron rózsaszínes-bugás felhőt von a bokor köré, ősszel pedig levelei élénk vörösre, narancsra színeződnek . Igazi négyévszakos dísz, és locsolni is alig kell. A tamariska (Tamarix tetrandra) vagy ismertebb nevén tamariszkusz szintén kitűnő választás. Ezt a finom lombú, rózsaszín füzéresen virágzó cserjét a Dél-Alföldön vadon is láthatjuk folyóink mentén. A legnagyobb hőséget is kibírja, a homokos talaj sem akadály neki . Tavasszal, amikor virágba borul, szinte teljesen rózsaszín „felhővé” válik a sok apró virágtól. Furcsa, vékony ágrendszere egész évben különleges látványt nyújt. Meglepő módon a tamariska ritkán ültetett a kertekben, pedig igénytelen, fagytűrő és valódi kuriózum. Egyetlen gondozási igénye, hogy virágzás után érdemes metszeni, különben felkopaszodhat.
A nyáriorgona (Buddleja davidii) is megér egy említést: ez a Kelet-Ázsiából származó bokor a meleg, száraz klímát kedveli, és most éli reneszánszát nálunk . Hosszú, lilás (vagy rózsaszín, fehér) virágfürtjei nyár végétől őszig folyamatosan nyílnak, mágnesként vonzva a pillangókat és egyéb beporzó rovarokat . Nem véletlenül hívják angolul „Butterfly bush”-nak, azaz pillangóbokornak. A nyáriorgona a szegényes talajt, szárazságot gond nélkül viseli, sőt túlöntözni nem szabad. Telente a fiatal hajtásai visszafagynak, de tavasszal tőről erőteljesen újrahajt (lényegében évelő módjára viselkedik). Ezért is javasolt évente alaposan visszavágni, hogy sok új vesszőt és rajtuk virágot neveljen. Kezdő kertészeknek is ajánlott, mert szinte kiirthatatlanul szívós, és gyors sikerélményt ad.
A fák közül is számos olyan van, amely jól illeszkedik a klímaváltozás kihívásaihoz. Szívós várostűrő fák például a hársak közül az ezüst hárs (Tilia tomentosa) – ez a fajta hársfa szárazságtűrésben felülmúlja a többi rokonát. Mélyre hatoló gyökerei miatt a városi aszályt is bírja, illatos virágai pedig értékes méhlegelők. A platán (Platanus × hispanica) is legendásan ellenálló: a légszennyezést, hőséget tolerálja, és hatalmas lombjával árnyékot ad. Ugyanakkor a platán nagyon nagyra nő, nem való kiskertbe. Kisebb kertekbe érdemes olyan szárazságtűrő fákat választani, mint a júdásfa (Cercis siliquastrum) – ez a balkáni eredetű kis fa tavasszal rózsaszín virágfelhőbe burkolózik, nyáron meg jól tűri a szárazságot. A lepényfa (Gleditsia triacanthos) keskeny, szeldelt levelű fa, amely a városi sorfaként is bevált: a legzordabb körülményeket is elviseli, sőt a gyenge talajt is megköti. Szellős koronája alatt megmarad az aljnövényzet is. A szivarfa (Catalpa bignonioides) nagy leveleivel trópusi hangulatot áraszt, és kifejezetten szárazságtűrő, miután meggyökeresedett. Ráadásul forró nyarakon is szép árnyékot ad a lombja. Fontos, hogy a fiatal fákat az ültetés utáni első 1-2 évben rendszeresen öntözzük, hogy mélyre hatoló gyökereket fejlesszenek – utána már jobban boldogulnak magukban is.
Különleges, ritkábban ültetett fajok
A klímaváltozás nem csak problémát jelent, hanem új lehetőségeket is kínál a növénykedvelőknek. Olyan különleges fajokkal próbálkozhatunk, amelyek korábban nem voltak életképesek nálunk, vagy csak nagyon védett mikroklímában. Ezek a növények izgalmas, egzotikus megjelenést kölcsönözhetnek a kertnek. Lássunk néhány példát:
• Japán juhar (Acer palmatum) – Finom rajzolatú lombjáról és őszi élénk színéről ismert kis fa/cserje. A japán juhar nem kimondottan szárazságtűrő, sőt kedveli a párásabb mikroklímát és a félárnyékot, de érdemes megemlíteni mint különlegességet. Kisebb kertben vagy belső udvarban remek fókuszpont lehet egy szép vörös vagy színes levelű fajtája. Ültetésénél figyeljünk, hogy ne tűző napra kerüljön, mert a levelei megéghetnek forró nyarakon – ideális számára a szűrt fény vagy a nyugati-keleti fekvés. Talaját tartsuk nyirkosan vastag mulccsal. A klímaváltozás hatására a teleink enyhébbek, ami kedvez a japán juhar áttelelésének, viszont a nyári forróság kihívás marad számára. Ha hajlandóak vagyunk extra figyelmet fordítani rá (öntözés, párásítás), akkor valóban páratlan szépségű növénnyel gazdagodunk.
• Selyemakác (Albizia julibrissin) – Az „éjszakai akác” néven is ismert keleti díszfa az utóbbi évek egyik sztárja a különlegességek kedvelői körében. Légies, kétszer szárnyalt levelei és rózsaszín pamacsvirágai egészen egzotikus hatást keltenek. A selyemakác régebben csak a legmelegebb tájakon (például Pécsett vagy a Balaton-felvidéken) maradt meg hosszabb távon, mert egy -20°C körüli fagy könnyen elvitte. Azonban a tapasztalatok szerint az utóbbi telek sokkal enyhébbek, így egyre több kertben sikerrel nevelik ezt a fát. Budapesten is látni már virágzó selyemakácokat, ami korábban ritkaság volt . Persze a kockázat megmarad: egy szokatlanul hideg tél visszafagyaszthatja, de sok esetben tavasszal tövig vágva újra kihajt. Érdemes védett, déli fekvésbe ültetni, házfal vagy kerítés mellé, hogy a microklíma kedvezőbb legyen. Nyáron viszont kiválóan viseli a forróságot és az aszályt – hiszen eredetileg is forró éghajlatú vidékek növénye. Ha beérik, a selyemakác csodálatos sziluettjével és illatos, rózsaszín virágfelhőjével jutalmazza a gondoskodást.
• Gránátalma (Punica granatum) – Mediterrán gyümölcsfa, amely egyben dísznövényként is megállja a helyét. Néhány éve még legfeljebb dézsában próbálkoztak vele a gyűjtők, ma viszont – a melegedő éghajlatnak köszönhetően – a legmelegebb, védett kertekben már a termése is beérhet . A gránátalma kisebb fa vagy inkább nagy cserje formájú. Tavasztól nyárig hozza narancsos-piros trombita alakú virágait, ősszel pedig gömbölyű piros gyümölcsei díszlenek rajta, amelyek nagyon különlegessé teszik a kertben. Ültetési tanácsok: csak az utolsó tavaszi fagyok után ültessük ki, hogy a fiatal hajtásokat ne érje hideg . Kedveli a jó vízelvezetésű, kavicsos talajt, mert a pangó vizet nem tűri. Az első néhány télre érdemes a tövét takarni falevéllel, szalmával vagy agroszövettel, amíg meg nem erősödik . 3-4 éves kor után általában szabadon áttelel már, főleg a városok enyhébb klímájú részein vagy déli lejtőkön. A gránátalma igazi különlegesség, hiszen egyszerre dísz- és haszonnövény: a virágzása hosszú és dekoratív, a termése pedig finom és egészséges (ha beérik). Érdemes egyszer kipróbálni, mert a sikerélmény felejthetetlen, amikor a saját kertünkben szüretelhetünk egy mediterrán gyümölcsöt.
• Füge (Ficus carica) – A füge ma már nem is számít olyan ritkaságnak: sok helyen látni szabadföldbe ültetett példányait. Nagyméretű cserje vagy kis fa, mely évente akár kétszer is hozhat édes, lila vagy zöld terméseket. A füge eredetileg Nyugat-Ázsiából származik, de a meleg mikroklímájú vidékeken (Budapest belvárosa, Pécs, Tokaj, Balaton környéke) évtizedek óta megél. A felmelegedéssel egyre több helyen lehet sikerrel telepíteni. Fontos, hogy napos, védett sarokba ültessük, ahol télen sem fújja hideg szél. A fiatal töveket az első pár télre takarjuk, vagy hajtsuk le és földeljük el a vesszőiket (ahogy szőlővel is szokás) a fagyvédelem érdekében. A füge rendkívül szárazságtűrő: ez a növény a sziklás, kopár hegyoldalak túlélője, így a nyári aszály a vastag, viaszos levelei miatt nem gond neki. Inkább a túl nedves, hideg talajt nem szereti. Cserébe egész nyáron mediterrán hangulatot teremt a kertben hatalmas, karéjos leveleivel, és ősszel friss fügét csemegézhetünk róla. Kevés olyan gyümölcsfa van, amely ennyire dekoratív és ennyire klímafittek a hazai viszonyokhoz.
• Télálló egzóták és ritkaságok: Az éghajlat enyhülésével próbálkozhatunk még különleges növényekkel. Például léteznek hidegtűrő pálmák (Trachycarpus fortunei – kínai kenderpálma), melyeket védettebb helyen ki lehet ültetni és takarással átvészelhetik a telet. Bár ezek még rizikósak, néhány budapesti példány bizonyítja, hogy nem lehetetlen. Agávék és kaktuszok is kerülhetnek a sziklakertbe: egy jó vízáteresztő, száraz talajban meglepően sok télálló kaktuszfaj megél, némelyik a -20°C-os fagyot is gond nélkül viseli . Az Opuntia (medvetalp kaktusz) egyes észak-amerikai fajai például már Magyarországon is kivadultan megjelentek napsütötte sziklás területeken , jelezve, hogy klímánk egyre inkább megfelel nekik – persze invazív tulajdonságaik miatt a vadonban nem örülünk nekik, de a kertben kuriózumként tarthatók. A teleltethető citrusfélék (mint a háromlevelű narancs, Poncirus trifoliata) szintén szóba jöhetnek: ez a kis narancsfaj -15°C-ig télálló, tavasszal illatos fehér virágokat hoz, és ősszel narancssárga termései vannak (inkább dísz, mint ehető). Olajfa ültetésével is kacérkodnak néhányan: szabadföldbe kiültetve csak a legenyhébb teleket éli túl, de vödörben nevelve, télen védett helyre húzva át lehet teleltetni, nyáron pedig nagyon jól bírja a forró száraz levegőt. Végül ne feledkezzünk meg a különleges virágú évelőkről sem: a szerelemvirág (Agapanthus) például dézsában teleltetve, nyáron a napos teraszon csodás kék gömbvirágokat hoz, és jól viseli a szárazságot. A sivatagi gyertyák (Eremurus) impozáns, gyertyaszerű virágzatukat forró, napos időben bontják; hagymagumóik jó vízelvezetésű talajban áttelelnek. Ezek mind olyan növények, amelyek korábban különlegességnek számítottak, de a változó klíma nyomán egyre reálisabbá válik sikeres nevelésük a lelkes kertbarátok számára.
4. Kerttervezési stratégiák a fenntartható, klímaálló kertért
Nem elég a megfelelő növényfajokat kiválasztani – a kert kialakításánál és gondozásánál is alkalmazkodnunk kell a megváltozott körülményekhez. Néhány okos kerttervezési és fenntartási módszerrel támogathatjuk növényeink túlélését és csökkenthetjük a vízigényt, munkaigényt. Íme néhány stratégia:
• Talajtakarással a vízmegőrzésért: A mulcs használata szinte kötelező elem ma már egy klímatudatos kertben. Akár fenyőkéreg, akár zúzott fakéreg, szalma, komposzt vagy kavics formájában, a talaj takarása segít csökkenteni a párolgást, hűvösebben és tovább nyirkosan tartja a talajt. Egy 5-10 cm vastag mulcsréteg jelentősen mérsékli, hogy a nyári hőség kiszárítsa a gyökérzónát, így kevesebbet kell öntöznünk. Emellett a talajtakaró visszaszorítja a gyomokat, amelyek amúgy is konkurenciát jelentenének a vízért és tápanyagért. További előny, hogy a mulcs fokozatos lebomlásával javítja a talaj szerkezetét, humuszt ad hozzá. Különösen a fiatal telepítésű fák, cserjék tövét érdemes vastagon takarni, hogy segítsük a begyökeresedést. Szárazságtűrő évelőknél és díszfüveknél dekoratív hatású lehet a kavicsos takarás – ez a mediterrán kertekben bevett módszer, és ugyanúgy funkcionál: megőrzi a nedvességet a talajban. Ügyeljünk arra, hogy a mulcs ne érintse közvetlenül a fa vagy bokor törzsét (hagyni kell kis rést), hogy a kórokozók, rágcsálók ne telepedjenek meg ott. Összefoglalva: a talajtakarás olcsó és hatékony eszköz arra, hogy kertünk jobban viselje az aszályos időszakokat.
• Okos öntözőrendszerek és esővízgyűjtés: A klímaálló kert is igényel időnként öntözést, különösen a nyári hőségben vagy a frissen telepített növények esetében. Érdemes ezért megfontolni egy automata öntözőrendszer telepítését, melyet jól be lehet programozni a kert igényeihez. A csepegtető öntözés különösen hatékony: a víz közvetlenül a növény tövéhez jut, nem pazaroljuk el párolgásra vagy olyan felületre, ahol nincs rá szükség. A szivárogtató csövek a sövények töve mentén, vagy az ágyásokban a talajfelszínen kígyózva lassan engedik ki a vizet – ez a módszer akár 30-40%-os vízmegtakarítást is jelenthet a hagyományos locsoláshoz képest, és a növényeket is kíméli (pl. nem perzselődnek a levelek napsütésben). Fontos az öntözés időzítése: kora reggel vagy késő esti órákban öntözzünk, hogy a vízveszteség minimális legyen és a növények is fel tudják szívni, mire a forróság megérkezik. A csapadékosabb időszakok vizét is érdemes összegyűjteni. Egy 100 m²-es háztetőről alkalmanként akár több száz liter víz is lefolyik – miért engednénk veszni? Telepítsünk esővízgyűjtő hordókat az ereszcsatorna végéhez. Az összegyűlt esővíz lágy és klórmentes, a növények imádják. Ebből a vízből tudunk locsolni a szárasság idején, de akár egy kerti tó pótlására vagy autómosásra is használható. Ha nagyobb volumenben gondolkodunk, föld alatti ciszternát is létesíthetünk a csapadékvíz tárolására. A lényeg, hogy használjuk ki az ingyen vizet, amikor rendelkezésre áll – így kevésbé leszünk kiszolgáltatva a korlátozásoknak, ha esetleg locsolási tilalom lép életbe egy aszályos nyáron.
• Növényszomszédság és mikroklíma-teremtés: A növénytársítás nem csak a zöldségeskertben fontos (ahol bizonyos növények védik vagy támogatják egymást), hanem a díszkertben is kulcsa lehet a fenntarthatóságnak. Gondoljuk át, hogyan helyezzük el növényeinket úgy, hogy segítsék egymást a szélsőségek kivédésében. Például ültessünk magas fákat vagy cserjéket a kert napos déli oldalára: ezek árnyékolják a mögöttük lévő területet, csökkentve a perzselő napsugárzást és a talaj túlmelegedését. Az árnyékukban elhelyezkedő félárnyéktűrő növények (pl. rododendron, hortenzia, japán juhar) így jobban érzik majd magukat, mintha teljes napfény érné őket. Ugyanígy a sűrűbb lombozatú cserjék szélfogóként védhetik a sérülékenyebb virágokat a forró, száraz szelek ellen. A talaj takarására élő növénytakarót is alkalmazhatunk: ültessünk talajtakaró évelőket vagy borostyánt a fák alá, amelyek beborítják a talajt és megőrzik a nedvességet. A komplementer vízigényű növények összeválogatása szintén fontos. Azaz tegyünk egymás mellé olyan fajokat, amelyek hasonló vízellátást igényelnek – így egyenletesen öntözhetjük őket. Például a pozsgás, xerofita növényeket (levendula, varjúháj, zsálya) csoportosítsuk egy sziklakertbe, ahol ritkán kapnak vizet, míg a nagyobb vízigényűeket (pl. hortenziát, lángvirágot) tartsuk egy másik, szükség esetén öntözött ágyásban. Figyeljük meg a kert mikroklímáját: ha van egy mélyebb fekvésű, nedvesebb sarok, oda ültethetünk egy kis mocsári évelőcsoportot (pl. nőszirom, kálmos) – így hasznosítjuk a hely adottságait ahelyett, hogy küzdenénk ellenük. A vegyes ültetések (fák, cserjék, évelők kombinációja) sokszor stabilabbak, mint az egységes növényfoltok, mert a különböző gyökérmélységű és lombkoronájú növények nem konkurálnak közvetlenül mindenért, sőt támogatják egymást azzal, hogy eltérő szinteken használják a fényt, vizet, tápanyagot.
• Őshonos vs. egzotikus növények – mérlegeljünk okosan: Gyakran felmerül a kérdés, hogy az őshonos növényeket részesítsük-e előnyben vagy bátran ültessünk egzotikus fajokat. Mindkettőnek megvannak az előnyei és hátrányai, a kulcs az egyensúly megtalálása. Őshonos növényeink (vagy hosszú ideje honosult fajok) az adott terület klímájához, talajához, évszakos ritmusához szoktak évszázadok alatt. Ezért általában megbízhatóbbak, kevesebb gondozást igényelnek. Például egy őshonos magyar tölgy vagy juhar jobban boldogul a mi talajainkon és teleinken, mint egy egzotikus díszfa. Emellett az őshonosak támogatják a helyi élővilágot: táplálékot és élőhelyet nyújtanak a madaraknak, rovaroknak, míg egy egzóta lehet, hogy „steril” a helyi fauna számára. Ugyanakkor a klímaváltozás pont az őshonos fajokat is kihívás elé állítja: lehet, hogy egyes őshonosok nehezebben alkalmazkodnak a gyors változásokhoz, míg bizonyos déli, mediterrán fajok jobban érzik majd magukat . Ezért érdemes nyitottnak lenni az új fajokra, de megfontoltan. Az egzotikus növények egyik előnye, hogy soknak még nincs komoly kártevője vagy betegsége nálunk, így vegyszermentesen nevelhetők . Viszont egy hirtelen jött kemény télben könnyen elpusztulhatnak, ha túl messziről származnak. Jó stratégia lehet, hogy a kert alapvető struktúráját őshonos vagy bevált, edzett fajokra építjük (pl. tölgy, nyír, som, bodza, gyepűrózsa, orgona stb.), és ezeket egészítjük ki néhány különleges egzótával. Így ha egy egzóta nem válna be, a kert attól még nem veszít karakteréből. Fontos, hogy ha egzótát ültetünk, ismerjük az igényeit és a határait: lehet, hogy télen takarni kell, vagy cserépben teleltetni, esetleg plusz öntözést igényel nyáron – ezekre készüljünk fel. Ha pedig egy őshonos növény látványosan szenved a megváltozott klíma miatt (például egy lucfenyő kiszárad a kertben a hőségben), bátran cseréljük le egy jobban alkalmazkodó fajra (mondjuk szúrós luc helyett cédrusra vagy erdeifenyőre). A rugalmasság a legfontosabb: figyeljük kertünk visszajelzéseit, és alakítsuk úgy a növényösszetételt, hogy az megfeleljen a mai kihívásoknak.
Összefoglaló gondolatok
A klímaváltozás kihívásai mellett is lehetséges gyönyörű és egészséges kertet fenntartani, csak tudatosabban kell eljárnunk a növényválasztásban és a kertgondozásban. Az aszálytűrő örökzöldek, ellenálló sövények, szárazságtűrő évelők és díszfüvek használatával kertünk alkalmazkodóbb lesz a forró nyarakhoz. A különleges fajok ültetése izgalmas lehetőség, de mindig gondoskodjunk a megfelelő védelemről és helyről számukra. A kerttervezési praktikák – talajtakarás, okos öntözés, növénytársítás – mind segítenek abban, hogy víztakarékos, fenntartható módon tartsuk életben zöld oázisunkat. Ne feledjük: egy jól megválasztott, klímaálló növény nemcsak kevesebb gondozást igényel, de szebben is fejlődik és hosszabb életű lesz a kertünkben. Ha pedig figyelünk a természet jelzéseire és folyamatosan tanulunk (akár saját tapasztalatból, akár más kertészek példáiból), akkor kertünk a változó éghajlat ellenére is virágzó, zöld menedék maradhat, ahol örömünket leljük. Kísérletezzünk bátran a CzimmerGarden kínálatában is elérhető számtalan növénykülönlegességgel, de mindig tartsuk szem előtt kertünk adottságait. Így a kertünk nem csupán túlélni fog, hanem egyenesen kivirul a klímaváltozás kihívásai közepette is.