Átlaghőmérséklet-emelkedés és emelkedő hőmérsékletek, forró nyarak
Az éghajlat melegedése már nem elméleti adat: a nyarak tényleg forróbbak, mint valaha. Magyarországon sorra dőlnek meg a melegrekordok: például a 2022-es nyár az egyik legforróbb volt a mérések kezdete óta, és több olyan napot is átéltünk, amikor 37-40°C-os hőség tombolt. Régebben egy hosszabb hőhullám ritkaságnak számított, ma már nyaranta akár hetekig is tarthat a kánikula enyhülés nélkül. Mit jelent ez a kertünkben? A tűző nap és a magas hőmérséklet próbára teszi a növényeket és a kertészeket egyaránt. Gyorsabban szárad ki a talaj, a virágok hamarabb elhervadnak, a pázsit kiég és megbarnul. Sok növény a hosszan tartó melegben stresszhatás alá kerül: a levelek lekókadnak, a termés megéghet a napon, ha nem kap elegendő védelmet és vizet. Az ilyen extrém forróságban már nem elég a szokásos locsolás – a kertünk fokozott figyelmet és új módszereket igényel a hűtésére és árnyékolására.
Az előrejelzések szerint a melegedés folytatódik: ha a magas kibocsátású forgatókönyvek válnak valóra, akkor az évszázad végére az éves középhőmérséklet akár 3,5–4,5 °C-kal is emelkedhet Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy a nyarak a mainál sokkal forróbbak lesznek, a telek pedig enyhébbé válhatnak – a tél szinte eltűnhet, alig lesznek fagyos napok az év végére. Ez azt jelenti, hogy Magyarország klímája a század közepére a mai Törökországéhoz válhat hasonlóvá: hosszú, forró nyarak és perzselő hőhullámok válnak az új normává . Egy friss elemzés szerint Budapest jövőbeli éghajlata akár olyan lehet, mint ma Tiranáé (Albánia) vagy pesszimista esetben Izmiré (Törökország).
Csapadékmennyiség változása és változó csapadékeloszlás, aszályok
A másik jelentős változás a csapadék viselkedésében figyelhető meg. Az elmúlt években gyakran tapasztaltuk, hogy míg télen és kora tavasszal viszonylag sok eső vagy hó esik, nyárra szinte eltűnik a csapadék. Hosszú heteken át alig hullik egy-két csepp eső, majd amikor végre jön egy zivatar, az rögtön özönvízszerű felhőszakadást hoz. Az aszály és a felhőszakadás kettőssége új kihívást jelent: a talaj a hosszan tartó szárazságban repedezetté válik, elveszti nedvességtartalékait, és amikor hirtelen nagy mennyiségű eső zuhan le, a kiszáradt föld nem tudja az egészet elnyelni. Ilyenkor gyakori a vízpazarló felszíni elfolyás: ahelyett, hogy a földbe szívódna, a víz lefolyik a kertről, sokszor sár- és iszapáradatot okozva. A kertekben az aszály komoly károkat okoz: a sekély gyökerű növények (például a fű, egynyári virágok) elsőként sínylik meg a vízhiányt. A fák mélyebb gyökereikkel tovább bírják, de a tartós szárazság őket is legyengíti – láthattuk, hogy egyes években már nyár közepén hullatni kezdik a leveleiket, mintha korán jött volna az ősz. Egy-egy kiadós eső persze átmeneti enyhülést hoz, de a csapadék összmennyisége sajnos csökkenő tendenciát mutat, így a kertészkedőknek fel kell készülniük a rendszeres öntözésre és a víztakarékosságra. Az egymást követő aszályos nyarak miatt sok kút és víztározó is kiszárad, ezért fontos előre gondoskodni alternatív vízforrásokról és módszerekről. Hazánk egyes térségeiben drasztikusan csökken a talajvíz szintje a nyári időszakban. Például az Alföldön az utóbbi évek súlyos aszályai miatt Békés megyében nyaranta akár 3 méterrel is apad a talajvíz szintje , ami jelzi, hogy a föld alatti vízkészletek sem tudnak regenerálódni.
Szélsőséges időjárási események gyakoribbá válása
A klímaváltozással nem csak melegebb és szárazabb, de kiszámíthatatlanabb is lett az időjárás. Gyakrabban fordulnak elő olyan szélsőséges események, amelyek korábban ritkaságszámba mentek. Megfigyelések szerint nőtt a nagy esők gyakorisága: az egy nap alatt 40 mm-nél több csapadékot hozó napok száma az 1961–1990-es 15 napról mára átlag 19 napra emelkedett évente. Ez 25%-os növekedés, ami jelzi, hogy a csapadék koncentráltabban érkezik. Ilyen például a váratlan jégeső nyáron: pár perces vihar is tud borsó-, sőt dió nagyságú jégdarabokat zúdítani a kertre, letarolva ezzel a veteményest és a virágágyásokat. Bizonyára sokan emlékeznek olyan esetre, amikor egy heves zivatar után fehér lepel borította a kertet a jégszemektől – mintha nyár közepén havazott volna. Másik példa a hirtelen érkező viharos szél vagy akár mini-tornádó, ami fákat csavar ki gyökerestől, vagy letépi a tetőt a kerti fészerről. Ezek a széllökések pillanatok alatt képesek gallyakat letörni, magas növényeket földig dönteni. Az évszakok kiszámíthatatlanná váltak: gyakoriak a szokatlanul enyhe telek, amikor decemberben alig van fagy, viszont utána egy váratlan márciusi lehűlés még visszatérhet télies idővel. Előfordul, hogy a gyümölcsfák már kora tavasszal rügyezni kezdenek, majd egy késői fagy hirtelen károkat okoz. Például ha március elején a meleg idő beindítja a rügyfakadást, majd a hónap végén -7°C-os hideg jön pár napra, a fiatal rügyek elfagyhatnak . Ilyen késő tavaszi fagyok az utóbbi években többször is előfordultak, és sok dísz- illetve haszonnövény (pl. barackfák, magnóliák) virágzását tették tönkre. Mindezek a szélsőségek egyre gyakoribbak és szeszélyesebbek, így a kertbarátoknak rugalmasabban és előrelátóbban kell tervezniük, hiszen bármikor jöhet egy extrém helyzet, amire jobb felkészülni (például időben bevinni a cserepes növényeket a teraszról, ha jégesőt jósolnak, vagy takarással védeni a palántákat egy hirtelen lehűléses éjszakán).
Új kártevők és növénybetegségek megjelenése
Az enyhébb telek és forró nyarak következményeként az utóbbi 10–20 évben számos új kártevő rovar és kórokozó jelent meg Magyarországon. Sok inváziós faj korábban nem élte volna túl a hideg teleket vagy nem terjedt el északabbra, de a klíma változásával mára megvetették a lábukat a Kárpát-medencében. Néhány példa az újonnan felbukkant kártevőkre:
• Dél-amerikai paradicsommoly (Tuta absoluta) – ez a paradicsomot károsító molylepke először 2010 körül került elő hazánkban, mára üvegházakban és szabadföldön is gondot okoz.
• Foltosszárnyú muslica (Drosophila suzukii) – egy inváziós gyümölcsmuslica, mely kb. egy évtizede jelent meg, és a meglévő muslicáktól eltérően az ép gyümölcsöt is megszúrja, ezzel nagy károkat okoz a bogyós gyümölcsökben.
• Zöld vándorpoloska (Nezara viridula) – mediterrán poloska, amely az utóbbi években tömegesen elszaporodott kertekben, szívogatja a zöldségeket (paprika, paradicsom) és a gyümölcsöket. Korábban ritkaság volt, mostanra sokfelé találkozni vele a kertekben is.
• Amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) – egy szőlőültetvényekben terjedő kabóca, amely a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmás betegség vektoraként veszélyes; az ezredforduló után jelent meg nálunk, terjedését elősegíti a meleg klíma.
• Nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa) – kb. az utóbbi tíz évben megjelent amerikai eredetű légyfaj, amely a dió termését károsítja (magyarul „dióburok-féreg”), és korábban nem fordult elő ilyen északi szélességen .
Nem csak ezek a fajok, de számos más kártevő és kórokozó terjedését figyelték meg. Például a selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis), mely a buxus (puszpáng) bokrok levelét tarolja le, 2011-ben jelent meg először Magyarországon, és pár év alatt az egész országban elterjedt . Ez a díszkertekben komoly pusztítást végző faj Ázsiából származik, és terjedésének egyik oka, hogy az enyhébb teleket könnyebben átvészeli. Hasonló okokból megjelentek új növénybetegségek is: például a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazma vagy bizonyos gombabetegségek új fajtái, amelyek a meleg, párás nyarakat kihasználva fertőznek. Összességében a biodiverzitás átalakulóban van: délről, melegebb égtájakról származó fajok húzódnak északabbra, miközben néhány hagyományos kártevő több nemzedéket képes egy évben kinevelni a hosszabb vegetációs időszak miatt. A kerttulajdonosok számára ez abban nyilvánul meg, hogy új kártevőkkel kell megküzdeniük, és a jól ismert kártevők ellen is hosszabb ideig tartó vagy gyakoribb védekezésre van szükség.
Változások a kerti növényvilágban
A hagyományos kertek növényeit érzékenyen érintik ezek a változások. Sok őshonos vagy régóta termesztett faj megsínyli a szélsőségeket: a sekély gyökerű, vízigényes növények (pl. a gyep, hortenzia, bukszus) hosszabb öntözés nélküli periódusban könnyen kiszáradnak. A nyári aszályok miatt egyre nehezebb szép zöld pázsitot fenntartani – öntözés hiányában hamar megbarnul és kiég a fű. A tűző nap és UV-sugárzás is erősebb, emiatt a félárnyékot kedvelő dísznövények (például számos évelő virág) megperzselődhetnek védtelen fekvésben. Ugyanakkor az enyhébb telek következtében tavasszal előbb indul a növények vegetációja, ami hosszabb tenyészidőt jelentene – de a kiszámíthatatlan fagyok miatt ez előny helyett kockázatot hoz. 2017-ben és 2020-ban is előfordult, hogy a szokatlan márciusi fagyok miatt a korán virágzó gyümölcsfák alig adtak termést. A kerti ökoszisztéma is átalakul: a felmelegedéssel új kártevők és invazív fajok jelennek meg Magyarországon.
Ugyanakkor a melegedésnek vannak „nyertesei” a növényvilágban: olyan mediterrán vagy egzotikus növények, amelyek régebben csak nagy odafigyeléssel vészelték át a telet, ma már egyre többfelé megmaradnak a szabadban. Bálint György (ismertebb nevén Bálint gazda) kertészmérnök már évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy az éghajlat melegedése miatt a füge szinte magyar honossá vált, és hamarosan a kivi meg a gránátalma is elterjedhet a hazai kertekben. Ami korábban különlegességnek számított, mára valóság: például a pálmaliliom (jukka) vagy a leander ma már átlagos teleken fagykár nélkül áttelel sok kertben. Szabadföldbe kiültetett fügefák sorra hozzák a gyümölcsöt még a hűvösebb nyugati országrészben is, ami néhány évtizede ritkaság volt. Sőt, védett fekvésben olajfákat és pálmaféléket is próbálnak nevelni hobbikertészek. Az éghajlatváltozás tehát átalakítja a hazai növényválasztékot: egyes tradicionális növények visszaszorulnak, míg délről származó fajok hódítanak teret. Ehhez a kertészeknek is alkalmazkodniuk kell.
Kerüljük azokat a növényeket, amelyek sok öntözést igényelnek vagy a hűvös, párás klímát kedvelik, mert ezek a megváltozott időjárásban szenvedni fognak . Például a vízigényes díszcserjék, nedves erdei klímát igénylő évelők (mint a hortenzia, rododendron vagy páfrányok) csak intenzív öntözéssel maradnak szépek a forró nyarakon. Hasonlóan, a sekély gyökerű örökzöld tuják sok helyen kiszáradnak a nyári hőségben, ha nem kapnak rendszeres vizet – az utóbbi években gyakori látvány a barnuló tujasor a kertekben. Ezzel szemben egyre népszerűbbek a szárazságtűrő, mediterrán származású növények és a honos, igénytelen fajok. Sok kertben kap helyet például a levendula, rozmaring, kakukkfű, melyek jól viselik a perzselő napot és kevesebb vízzel is beérik. Dézsás mediterrán növényekkel is gyakrabban találkozunk (citrusfélék, leander), amelyeket enyhébb teleken akár kint is tarthatunk hosszabb ideig.
Összességében eltolódás figyelhető meg a kertészeti választékban a szárazságot és hőséget jobban bíró fajok felé, míg a vízigényes növények visszaszorulnak. A hagyományos smaragdzöld pázsit is egyre problematikusabb: a gyep fenntartása rengeteg öntözést és gondozást igényel a forró nyarakon . Emiatt sokan kisebb gyepfelületet tartanak, vagy gyeppótló növényeket (szárazságtűrő talajtakarókat) ültetnek a fű helyettesítésére . A termő növények közt is változások vannak: a zöldségkertben például előtérbe kerülnek a hőtűrő fajták, és figyelmet kell fordítani a vetés és ültetés időzítésére (korábbi tavaszi vetés, vagy másodvetés kihasználása ősszel). A gyümölcsfáknál pedig észrevehető, hogy a melegkedvelő fajok (pl. kajszi, őszibarack, szőlő, dió) általában jól érzik magukat az emelkedő hőmérsékletben, bár a késő tavaszi fagyok kockázata továbbra is fenyegeti a korán virágzó fajtákat a szeszélyes időjárás miatt.
Alkalmazkodás a kerttervezésben – gyakorlati példák
A változó klímához való alkalmazkodás kulcsfontosságú a kertészkedők számára. Néhány stratégia és gyakorlati tipp, amellyel ellenállóbbá tehetjük a kertjeinket a szélsőséges időjárással szemben:
• Szárazságtűrő növények előnyben: Érdemes átgondolni a növényválasztékot, és olyan fajokat ültetni, amelyek bírják a meleget és kevesebb vízzel is beérik. A szakemberek szerint a díszkertekben is részesítsük előnyben a szárazságtűrő növényfajokat a jövőben. Ilyen lehet sok mediterrán eredetű dísznövény vagy épp a hazai sztyeppei fajok. Például a levendula, rozmaring, zsálya, kövirózsa, varjúháj mind jól tűrik a tűző napot és a vízhiányt . Az örökzöldek közül választhatunk szárazságtűrőbbeket (pl. ciprus, boróka) a vízigényes tuják helyett. Ugyanígy a pázsit helyett telepíthetünk díszfüveket vagy talajtakarókat, melyek kevesebb öntözést igényelnek.
• Öntözés és vízgazdálkodás: Az aszályok idején létkérdés a hatékony vízhasználat. Gyűjtsük össze az esővizet – például eresz alá tett hordóban vagy ciszternában – és azt használjuk öntözésre. A szakértők szerint a felhőszakadások vizét vissza kellene tartani, hogy később, a száraz időszakban felhasználhassuk . Már egy egyszerű esővízgyűjtő hordó is sokat segíthet abban, hogy ne a drága ivóvizet locsoljuk ki a kertbe. Érdemes korszerű öntözőrendszert kialakítani: a csepegtető vagy mikroszórófejes öntözés sokkal takarékosabb, mint a tömlővel való locsolás, mert a víz közvetlenül a gyökerekhez jut. Az öntözést időzítsük kora reggelre vagy estére, hogy kevesebb menjen kárba párolgással. Mulcsozzunk vastagon a növények tövénél (fakéregzúzalék, szalma, komposzt) – ezzel csökkentjük a talaj párolgását és tovább marad nedves a föld.
• Árnyékolás és mikroklíma-teremtés: Gondoskodjunk róla, hogy a kertben legyenek árnyékot adó elemek. Ültessünk lombhullató fákat és nagyobb cserjéket, amelyek árnyékukkal védik az alacsonyabb növényeket a perzselő naptól. Egy jól elhelyezett fa nyáron több fokkal hűvösebben tarthatja a kert mikroklímáját. Emellett létesíthetünk pergolákat futónövényekkel (pl. vadszőlő, lilaakác), amelyek nyáron árnyékot adnak, de télen lehullatják levelüket, beengedve a fényt. A párologtató hűtés is fontos: a sűrű növényzet és a kerti tó vagy esőkertek segítenek párásabb, hűvösebb környezetet fenntartani a kertben a hőség idején.
• Felkészülés a szélsőségekre: A kerttervezés során számoljunk azzal, hogy időnként extrém időjárás éri a növényeinket. Szélfogó sövényekkel vagy kerítésekkel védhetjük a kényesebb ágyásokat a viharos szelektől. Alakítsunk ki jó vízelvezetést (pl. kavicságy, árok) a kertben, hogy a hirtelen lezúduló eső ne álljon meg hosszasan, hanem el tudjon szivárogni – vagy éppen gyűjtsük azt esőkertbe, szikkasztóba. Tartalékoljunk fagyvédő anyagokat (fóliatakaró, fátyolfólia), hogy egy váratlan tavaszi fagy esetén letakarhassuk a virágzó gyümölcsfákat vagy palántákat. Szükség esetén nyáron használhatunk árnyékoló hálót a legkényesebb növények felett a legforróbb hetekben. A változékonyság lett az új norma – ezért a kertben az lesz sikeres, aki rugalmasan, előrelátóan gondoskodik növényeiről és a lehető legjobban kihasználja a víz- és mikroklíma-adta lehetőségeket.
• Kártevők és betegségek figyelése: A klímaváltozás miatt új kártevők és növényi betegségek üthetik fel a fejüket, ráadásul a meleg teleken sok károsító rovar át tud telelni. Figyeljük rendszeresen a növényeinket, és már az első jeleknél lépjünk fel ellenük kíméletes, környezetbarát módszerekkel. Alkalmazzunk természetes védekezést (például csalánlé vagy szappanos lemosás levéltetvek ellen), és vonzzuk a kertbe a hasznos rovarokat (mint a katicabogarak és a fátyolkák), amelyek segítenek kordában tartani a károsítókat.
Összefoglalva: A magyar kertek éghajlati feltételei egyre inkább a forró, száraz mediterrán vidékekre hasonlítanak. Ennek hatásait már most érezzük a mindennapi kertészkedésben: a nyári hőség és aszály próbára teszi a növényeinket, új kártevők jelennek meg, és át kell gondolnunk, milyen fajokat nevelünk sikerrel. Ugyanakkor megfelelő fajválasztással, vízgazdálkodással és kerttervezési megoldásokkal igenis alkalmazkodhatunk ezekhez a kihívásokhoz. A klímaváltozás okozta nehézségek mellett új lehetőségek is nyílnak – például eddig nálunk szokatlan gyümölcsöket is termeszthetünk. A lényeg, hogy tisztában legyünk a friss adatokkal és trendekkel, és ezek ismeretében tudatosan, felkészülten gondozzuk kertjeinket a változó éghajlat alatt. Fontos, hogy figyeljük a környezeti jeleket, tanuljunk az elmúlt évek tapasztalataiból, és legyünk rugalmasak a módszereinkben. Ha alkalmazkodunk – okosan öntözünk, új fajtákat próbálunk ki, védelmet nyújtunk a növényeinknek, amikor kell –, akkor a kertünk nem elszenvedője, hanem akár nyertese is lehet ennek a változásnak. A természet mindig tartogat meglepetéseket, de felkészülten, nyitott szemlélettel gondoskodhatunk róla, hogy a mi kis zöld oázisunk a változó klímában is virágzó maradjon.