Lássunk hát néhányat ezekből a fajtákból majd nézzük meg, mely növények igényelnek fokozott óvatosságot.
Babérmeggy (Prunus laurocerasus) – Előnyei és gondozási tippek
A babérmeggy nagy, fényes sötétzöld leveleivel mutatós örökzöld cserje. Gyors növekedésű – kedvező körülmények között évente akár 50–80 cm-t is nőhet –, ezért hamar sűrű sövény nevelhető belőle. Metszés nélkül kb. 2–3 m magas bokorrá fejlődik , de rendszeres nyírással tetszés szerint formázható. Előnye, hogy jól viseli a száraz, forró nyarakat: begyökeresedett, idősebb növényként hetente elég 1-2 alkalommal öntözni, mert a fejlett példányok jól tűrik az aszályt. Ezt bizonyítja, hogy a mediterrán országokban is gyakran találkozunk babérmeggy sövényekkel . Ugyanakkor fiatal korban érzékenyebb – az első évben a rendszeres öntözés fontos, különösen nyári hőségben . Félárnyékos helyen érzi magát a legjobban (tűző napon is megél, de ott több vizet igényel), és szinte minden talajon jól fejlődik . Gondozás: Tavasszal érdemes visszametszeni az előző évi hajtások felét, hogy sűrűsödjön a sövény . A nyírást a növény nagyon jól viseli, évente kétszer is formára vágható, így hamar zárt, tömött falat alkot. A talaj takarása mulccsal ajánlott, mert segít megőrizni a nedvességet és visszaszorítja a gyomokat . Betegsések, kártevők: A babérmeggy alapvetően ellenálló, de huzamosan nedves lombfelület mellett gombás levélfoltosodás jelentkezhet – ezért mindig alulról öntözzük, ne spricceljük a lombozatot . Kártevők közül időnként levéltetvek jelenhetnek meg a friss hajtásokon, amelyek ellen szükség esetén könnyen védekezhetünk rovarölő szerrel . Összességében a babérmeggy igénytelen, dekoratív és szárazságtűrő örökzöld, amely ideális sövénynek a változó klímában is.
Tiszafa (Taxus baccata) – Hosszú életű, sokoldalú örökzöld
A tiszafa az egyik legalkalmazkodóképesebb örökzöld: napos fekvéstől egészen mély árnyékig jól érzi magát, így szinte bárhova ültethető. Sűrű ágrendszere és metszést jól tűrő természete miatt tökéletes sövénynövény – nyírással szép, tömött falat alkot, de akár nyíratlan formában is mutatós. Lassan növekszik (évi ~10–20 cm), viszont cserébe akár több száz évig is él, így hosszú távra tervezhetünk vele. Szárazságtűrés: a fiatal tövek ültetés utáni rendszeres öntözését meghálálják, de meggyökeresedve a tiszafák már kevés törődést igényelnek. Kifejlett példányai jól viselik a száraz periódusokat, csak tartós nyári aszály idején szükséges pótlólag öntözni . Télállóság: kiváló, a többéves növényeket a kemény fagy sem károsítja – legfeljebb a hajtások legvége fagyhat vissza extrém hidegben, de ez tavasszal könnyen eltávolítható . Emellett a tiszafa betegségekre és kártevőkre nem érzékeny, nincsenek jelentős kártevői, így vegyszeres védekezést szinte nem is igényel. Felhasználása: ültethető sövényként vagy magában (szoliternek) is, sőt formára nyírva alakfaként is ismert (például gömb vagy spirál formák). Sövényként telepítve javasolt 60–80 cm tőtávolság, oszlopos fajtáknál 30–45 cm is elég . Figyelmet igénylő tulajdonság: fontos tudni, hogy a tiszafa minden része erősen mérgező – ezt vegyük figyelembe, ha gyerekek vagy háziállatok vannak a kertben . Összességében a tiszafa egy igénytelen, árnyéktűrő és rendkívül tartós örökzöld, amely megfelelő gondozással hálás sövény lesz akár fél évszázadon át.
Leylandi ciprus (× Cupressocyparis leylandii) – Gyors növekedésű, ellenálló sövény
A leylandi ciprus napjainkban az egyik legnépszerűbb sövénynövény, főleg villámgyors növekedése miatt. Megfelelő körülmények között évente akár 1 métert is nőhet, így rekordidő alatt takaró sövényt nevelhetünk belőle. Pikkelylevelei egész évben üde zöldek, sűrű ágai átláthatatlan falat alkotnak, ami kiváló szélfogó, zaj- és porfogó is egyben . Szárazságtűrés és talajigény: a leylandi ciprus talajban nem válogat – a túl meszes, száraz homok vagy a vízállásos talaj kivételével szinte mindenütt szépen fejlődik. A szárazságot fiatalon mérsékelten viseli, de idősebb korban kimondottan szárazságtűrővé válik, sokkal jobban bírja az aszályt, mint például a hamisciprusok (Chamaecyparis). Öntözött körülmények között persze még gyorsabban nő , de ha jól begyökeresedett, átlagos kertekben öntözés nélkül is megmarad. Télállóság: az idősebb növények a magyar teleket gond nélkül átvészelik, a fiatal, frissen ültetett példányok viszont kissé fagyérzékenyek – érdemes őket tavasszal ültetni, hogy az első tél beállta előtt megerősödjenek . Metszés: a leylandi ciprus erőteljes növekedése miatt rendszeres nyírást igényel. Évente legalább egyszer (optimálisan kétszer: tavasszal és nyár közepén) vágjuk vissza, különben túl szélesre és magasra nő. Fontos tudni, hogy nagy helyigényű: nyírás nélkül 15-20 m magas fává is cseperedik az évtizedek alatt , sövényként pedig még visszavágva is számítsunk rá, hogy legalább 1,5–2 m széles sávot elfoglal . Ha túl keskenyre kényszerítjük (30-40 cm-es sávba), pár év után legyengülhet és kipusztulhat . Ellenállóképesség: a leylandi ciprus viszonylag kevés betegségre fogékony, kártevők sem gyakran károsítják. Nagy előnye, hogy a tuja alternatívájaként jól bevált: ahol a tuják kiszáradnak vagy megbarnulnak, ott a leylandi rendszerint életképes marad, így sokan tujasövény pótlására ültetik. Összességében a leylandi ciprus strapabíró és szupergyors sövénynövény, de méreteit tartsuk kordában rendszeres metszéssel.
Madárbirs (Cotoneaster fajták) – Alacsony fenntartású, formázható sövény
A madárbirs nemzetség több faja is alkalmas sövénynek. Közülük a fénylő (balkáni) madárbirs (Cotoneaster lucidus) a legismertebb sövénynövény: 2–3 m magasra megnövő, sűrű ágrendszerű cserje, amely nyírást nagyon jól tűri . Lombja apró, kerekded, nyáron fényes sötétzöld, ősszel sárgás-pirosas színre vált, mielőtt lehullik – tehát lombhullató, de sűrű ágszerkezete révén télen is viszonylag tömör takarást ad. Tavasszal halványrózsaszín, apró virágai nyílnak, őszre pedig rengeteg pici, fekete bogyót érlel, amiket a madarak szívesen fogyasztanak. Igények: a madárbirs igénytelen és jól alkalmazkodó növény. Napos és félárnyékos helyen egyaránt megél, a talajjal szemben nem kényes – szinte bármilyen kertészeti talajba ültethető, csak a pangó vizet nem szereti . Szárazságtűrés: viszonylag jól tűri a szárazságot, hosszabb csapadékmentes időszakokat is átvészel öntözés nélkül. Az igazán szélsőségesen aszályos periódusokban azonban – különösen fiatal korában – meghálálja az alkalmi öntözést. A városi klímát (szennyezett levegőt) is jól viseli, így utcafronti sövénynek is bevált. Fenntartás: évente egyszer-kétszer nyírjuk meg a kívánt formára kora tavasszal és szükség esetén nyáron. Betegségek ritkán támadják; esetleg tűzelhalás (baktériumos betegség) léphet fel párás, meleg időben, de ez nem gyakori a kerti állományokban. Egyéb madárbirs fajok: alacsony talajtakaró sövényként ültethető a terülő madárbirs (Cotoneaster horizontalis) vagy a kúszó madárbirs (C. dammeri), melyek sövényszerű szegélynek, rézsűk megkötésére alkalmasak. Ezek örökzöldek vagy félörökzöldek, és kiválóan szárazságtűrők, de inkább alacsony (<50 cm) takarónövények, nem klasszikus magas sövények . Sövénynek tehát leginkább a fénylő madárbirs való, mely alakítható, edzett és minimális gondozást igénylő növény.
Borbolya (Berberis fajták) – Szárazságtűrő, védősövénynek is kiváló
A borbolyák változatos lombszínű, tövises cserjék, melyek közül több faj is remekül beválik sövényként. Közismert a japán borbolya (Berberis thunbergii), mely lombhullató – zöld, bordó vagy aranysárga levelű fajtái vannak – és az örökzöld Júlia-borbolya (Berberis julianae). Mindkettő rendkívül edzett és szárazságtűrő cserje. A Júlia-borbolya például Kínából származik, 1,5–2 m magas sűrű sövény nevelhető belőle, és népszerűségét magas szárazságtűrésének, igénytelenségének köszönheti. Gyenge, kavicsos talajon vagy ritkán öntözött kertekben is szépen fejlődik, az egyik legszívósabb örökzöld cserje. Fényes sötétzöld, bőrszerű levelei télen is a bokron maradnak (kemény fagyokban enyhén pirosra színeződhetnek). A hajtásokon levélhónalji hármas tövisek nőnek, ami miatt a borbolyából nevelt sövény áthatolhatatlan védőfal is egyben – kiválóan alkalmas telekhatárra ültetve betolakodók (vagy kóbor állatok) távol tartására. Tavasszal apró sárga virágok tömege nyílik rajta, őszre pedig korallpiros bogyókat érlel, amiket a madarak csipegetnek. Gondozás: a borbolya valóban kevés törődést igényel. Napos vagy félárnyékos fekvésben érzi jól magát, bármilyen könnyen melegedő talajon megél . A meszes talajt is elviseli, és teljesen télálló (a Júlia-borbolya -20 °C-ig fagytűrő). Metszeni tavasszal vagy ősszel lehet, attól függően, formázott sövényt szeretnénk vagy szabadabban növő bozótosat. Kártevők, betegségek ritkán támadják; néha lisztharmat jelenhet meg a lomblevelű fajtákon vagy rozsdagomba a leveleken, de ezek többnyire nem okoznak érdemi kárt. Figyelem: a tövises ágak miatt csak kesztyűben nyúljunk a borbolyához! Ültetéskor is ügyeljünk a megfelelő távolságra (60–80 cm tőtávolság javasolt a Júlia-borbolyánál ), hogy minden oldalról meg tudjuk majd közelíteni nyíráskor. A borbolyafélék tehát ideálisak igénytelen, szárazságtűrő és biztonsági sövénynek is, ráadásul egyes fajták színes lombja külön díszítőértékkel bír.
Örökzöld benge (Rhamnus alaternus) – Mediterrán hatású, fényes zöld lombú örökzöld
Ez a különleges cserje a Földközi-tenger vidékének növénye, mely hazánkban is megtelepíthető védett, melegebb fekvésű kertekben. Az olasz varjútövis (más néven örökzöld benge) 2–3 méteres magasságot ér el, és sűrű, elágazó habitusú , így közepes magas sövénynek kiválóan használható. Levelei tojásdadok, vastagok, fényes sötétzöldek, egész évben a bokron maradnak, mediterrán hangulatot adva a kertnek. Tavasszal hoz apró sárgás virágokat, őszre pedig piros bogyókat érlel, melyek dekoratívak (bár nem ehetők). Igények: napos vagy félárnyékos helyet kedvel, különösen szép tömött lesz, ha sok fényt kap. Jó szárazságtűrő, a mésztartalmú talajt is elviseli – meszes talajon is szépen fejlődik, nem sárgul. Víz- és tápanyagigénye közepes: meghálálja a mérsékelt öntözést és a tavaszi trágyázást, de túlöntözni nem szabad, a pangó vizet nem szereti. Télállóság – fontos tudnivaló: mivel mediterrán eredetű, fagytűrése korlátozott: kb. -12 °C-ig télálló. Enyhébb teleken gond nélkül áttelel, de kemény fagyok esetén visszafagyhat, sőt súlyos esetben ki is pusztul. Ezért az ország hidegebb részein vagy fagyzugos kertekben nem ajánlott a telepítése, illetve fiatalon takarással (tőmulcsozás, fagyvédő fátyolfólia) védhetjük a mínuszoktól. Ha valaki mediterrán jellegű, örökzöld sövényt szeretne, az olasz varjútövis jó választás lehet, de mindenképp kalkuláljunk a téli védelem szükségességével. Felhasználása: laza sövénynek, nyírott formában vagy akár nagyobb cserjecsoport részeként is mutatós. Léteznek tarka levelű fajtái is, pl. a ‘Argenteovariegata’, mely fehér-tarka lombozatával díszít – ezt inkább szoliternek érdemes nevelni, mert lassabban nő és kisebb (1,5–2 m). Összességében az olasz varjútövis különleges örökzöld, mely megfelelő mikroklímájú helyen szépen díszlik, de fokozott figyelmet igényel télvíz idején.
Húsos som (Cornus mas) – Hazai alternatíva sövényhez, nagy ellenálló képességgel
A húsos som őshonos cserjefajunk, amely edzett, hosszú életű és sokoldalú növény. Természetes formájában akár 4–6 m magasra megnő, de nyírással 2–3 m magas, sűrű sövény is kialakítható belőle. Díszérték és haszon: kora tavasszal (márciusban) még lombfakadás előtt hozza sárga virágait, melyek méhek első táplálékai közé tartoznak. Nyáron fényes, sötétzöld lombot visel, őszre pedig lombja aranysárgára színeződik . Augusztus-szeptemberben érnek piros, cseresznye nagyságú ehető termései, melyek tele vannak C-vitaminnal. A som terméseiből lekvár, szörp is készíthető, de a madarak is szívesen megeszik. Szárazságtűrés: a som könnyen nevelhető, fagytűrő cserje, mely kifejezetten jól viseli a szárazságot . Fiatalon, az ültetés utáni években hosszabb aszály idején érdemes öntözni, de ha egyszer meggyökeresedett, akkor a meghonosodott som bokor már öntözés nélkül is átvészeli a száraz periódusokat . A meszes talajt is eltűri, sőt kifejezetten szereti a jó vízáteresztésű, enyhén meszes talajokat. Metszés és felhasználás: sövénynek nevelve eleinte többször metsszük vissza, hogy jól elágazzon és tömött legyen. Később évente egyszer, kora tavasszal metsszük a kívánt magasságra és szélességre . Érdemes a gyümölcstermő hajtások miatt nem túl gyakran és nem túl alacsonyra nyírni, hogy legyen ideje virágozni és teremni is. Ha inkább a virág és a termés a cél, akkor csak enyhén ritkítsuk és alakítsuk, ne nyírjuk formára minden évben. A som betegségekre nem érzékeny, kártevői alig vannak – így vegyszermentesen nevelhető. Lombhullató lévén télen lehullatja leveleit, de sűrű ágai így is kerítésszerű takarást adnak, és a korai aranysárga virágpompa kárpótol a téli kopárságért. A húsos som tehát kiváló hazai alternatíva sövénytelepítésre: szívós, aszály- és fagytűrő, ráadásul díszít és hasznot is hajt egyszerre.
Tűztövis (Pyracantha) – Tüzes színek egész évben, kevés gondozással
A tűztövis a kertek egyik legdekoratívabb, ugyanakkor rendkívül strapabíró örökzöld cserjéje. Nevét élénk színű, lángoló terméseiről kapta, melyek ősszel és télen is díszítik a kertet, így különösen értékesek a színtelenebb hónapokban. Tavasszal apró, fehér virágok tömegével borul be, amelyeket a méhek és más beporzók szívesen látogatnak. Ősszel pedig narancssárga, piros vagy sárga bogyókat érlel – fajtától függően –, melyek hosszú ideig a bokron maradnak, sőt a madarak téli táplálékául is szolgálnak. Levelei aprók, sötétzöldek és bőrszerűek, télálló fajok esetén egész évben a növényen maradnak, így sövényként ültetve is biztosítják a takarást télen is. A sűrű ágrendszer és a hajtásokat borító tövisek miatt a tűztövisből kiváló, áthatolhatatlan védősövény nevelhető – hatékonyan távol tartja a kóbor állatokat vagy a hívatlan látogatókat. Emellett nyírás nélkül is természetes, kissé rendezetlen, vadregényes megjelenésű bokrot alkot, de formára is vágható, ha kompaktabb sövényre vágyunk. A tűztövis kiválóan alkalmazkodik a hazai klímához, és kifejezetten jól bírja a száraz, napos fekvéseket is. Meghonosodva ritkán igényel öntözést, ezért ideális választás olyan kertekbe, ahol az automata öntözés nem megoldott, vagy ahol csak minimális gondozásra van lehetőség. Talajban nem válogatós, de legjobban jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag, enyhén meszes talajon fejlődik. A legtöbb faj és fajta -15 °C-ig teljesen fagytűrő, tehát az ország nagy részén biztonsággal nevelhető. Keményebb teleken előfordulhat, hogy a bogyók megbarnulnak vagy lehullanak, de ez nem befolyásolja a növény egészségét.
Arizóniai ciprus (Cupressus arizonica) – Elegáns kékeszöld megjelenés, minimális gondozás
Az arizóniai ciprus a szárazságtűrő, mediterrán jellegű örökzöldek egyik legszebb képviselője. Eredetileg az Egyesült Államok délnyugati részéről (Arizonából és Új-Mexikóból) származik, így nem meglepő, hogy kiválóan alkalmazkodik a meleg, napos, száraz klímához – éppen ezért egyre népszerűbb választás a klímaváltozás miatt átalakuló magyarországi kertekben is. Lombozata különleges: sűrű, finom pikkelylevelei ezüstösen kékeszöld árnyalatúak, amelyek egész évben díszítenek, sőt télen is élénk színt visznek a kertbe. Ennek köszönhetően a növény különösen elegáns, modern hatást kelt, ami jól illeszkedik mind hagyományos, mind kortárs kertépítészeti stílusokhoz. Az arizóniai ciprus a talajjal szemben nem túl igényes – a jó vízáteresztésű, laza talajokat kedveli, de akár soványabb, köves, meszes talajon is megél. A pangó vizet viszont nem viseli jól, ezért ültetéskor mindenképp ügyeljünk a jó vízelvezetésre. Napos, meleg fekvésben fejlődik a legszebben – árnyékban megritkulhat, színe fakulhat. Az egyik legnagyobb előnye a kiemelkedő szárazságtűrése: már néhány év után – ha begyökeresedett – alig igényel öntözést. Éppen ezért ideális választás olyan kertekbe, ahol nincs lehetőség rendszeres öntözésre, vagy ahol víztakarékos, fenntartható kertet szeretnénk kialakítani. Az arizóniai ciprus jól tűri a metszést, és formára is nyírható, ezért tökéletes sűrű, takaró sövény nevelhető belőle. Magassága metszés nélkül elérheti a 6–10 métert is, de rendszeres nyírással kordában tartható. Szoliterként ültetve is nagyon látványos, főként ha hagyjuk természetes formájában növekedni. Sövényként ajánlott tőtávolság: kb. 80–100 cm. A hazai klímán jól telel, -18 °C-ig fagytűrő. Fiatal növényeket érdemes az első néhány télre takarni, különösen, ha szeles vagy fagyzugos helyre kerültek. Idősebb korában már kellően edzetté válik. Az arizóniai ciprus meglehetősen ellenálló, kártevők ritkán támadják. A tujáknál gyakori gombás hajtáselhalás vagy barnulás ennél a fajnál sokkal ritkábban jelentkezik, így hosszabb távon is megbízható választás.
Kerülendő vagy fokozott figyelmet igénylő növények
Puszpáng (Buxus sempervirens) és alternatívái – A puszpángmoly-probléma
A puszpáng, vagy más néven bukszus, régóta kedvelt alacsony sövénynövény a kertekben és parkokban. Apró, fényes levelei és tömött ágrendszere miatt ideális formázott szegélynövény, melyet gyakran láthatunk labirintuskertekben vagy ágyások szegélyeként. Előnyei: jól tűri a metszést (akár évente egy alkalom is elegendő a formában tartásához) , árnyékban is megél, és a talaj iránt nem túl válogatós (lényeg, hogy jó vízelvezetésű földbe ültessük) . Mérsékelt vízigényű; hosszabb nyári szárazság idején meghálálja az öntözést, de egyébként nem igényel sok gondozást . Nagy hátránya azonban az utóbbi években megjelent invazív kártevő, a selyemfényű puszpángmoly. Hernyói rövid idő alatt tarra rágják a puszpángot, és védekezés híján a növény pusztulását okozhatják . Ez a kártevő olyan agresszív, hogy ma már puszpángot csak akkor ültessünk, ha vállaljuk a folyamatos növényvédelmet ellene. Rendszeres megfigyelés és szükség esetén permetezés (biológiai szerekkel is) elengedhetetlen a puszpángmoly ellen, különben pár hét alatt lelegelheti a sövényünket. Alternatív növényajánlások puszpáng helyett: Szerencsére több olyan örökzöld cserje van, amely hasonló funkciót tölt be, de ellenáll a puszpángmolynak. Ilyen például a fényes levelű lonc (Lonicera nitida vagy Lonicera pileata fajták), melyek apró, örökzöld leveleikkel és sűrű ágrendszerükkel a puszpánghoz hasonlóan nyírhatók. Az egyik közkedvelt fajta a Lonicera nitida ’Maigrün’, amely 50–100 cm magas, kerekded apró lombú, gyors növésű cserje – kiválóan nyírható és kompakt, így alkalmas alacsony szegélysövénynek is . Másik remek alternatíva a japán magyal (Ilex crenata), melynek fajtái (pl. ’Convexa’) 1–2 m-re nőnek, sűrű ágrendszerű, apró levelű örökzöldek. A Convexa különösen népszerű: lassan nő ugyan, de árnyéktűrő, jól nyírható, teljesen télálló, és sűrű sövényt alkot. E két növény levélzete ránézésre is hasonlít a puszpángéhoz, ezért észre sem fogjuk venni a különbséget, viszont megkíméljük magunkat a moly elleni küzdelemtől. További alternatívaként szóba jöhet még az örökzöld kecskerágó (Euonymus japonicus fajták) nyírott sövénynek – bár levelei nagyobbak, jól formázható és örökzöld, viszont nagyon meszes talajon klorózist kaphat, és legyengülve pajzstetű is megtámadhatja. Összefoglalva: a puszpáng szépsége vitathatatlan, de a puszpángmoly megjelenése alaposan megnehezíti gondozását, ezért érdemes fontolóra venni a helyettesítését ellenállóbb fajokkal.
Tuja (Thuja occidentalis és más Thuja fajták) – Szépsége ellenére kényesebb
A tuják sokáig a legnépszerűbb sövénynövények voltak Magyarországon, mivel kezdetben gyorsan nőnek, és örökzöld falat alkotnak. Az utóbbi években azonban kiderült, hogy a klímaváltozás nyomán a tujasövények tartása egyre nehezebb. A hosszú, forró, aszályos nyarak megbosszulják magukat a tujáknál: gyakori probléma a belső ágak és a hajtásvégek barnulása, száradása. Ennek oka részben a vízhiány – a tuja sekélyen gyökerezik, ezért melegben gyorsan kiszárad a gyökérzónája, ha nem öntözzük rendszeresen. A nyugati tuja fajták (pl. smaragdtuja) különösen csak folyamatosan öntözött kertekben maradnak szépek. Az erős napsütés és hőség stresszhatása alatt a legyengült tujákat ráadásul betegségek is megtámadhatják. Gyakori egy gombás betegség, a tujapusztulás (kabatinás hajtáselhalás), amely a hajtások végeit hirtelen elszárítja. A gombafertőzés is összefügg a szárazsággal: ha a tuja nem jut elég vízhez, csökken az ellenálló képessége, így a gombák könnyebben megtámadják. Emiatt az utóbbi 3-4 évben országszerte tömegesen jelentkezik a tuják barnulása és pusztulása, ami a klímaváltozással magyarázható. Hogyan tartható életben a tujasövény? Ha ragaszkodunk a tujához, elengedhetetlen a rendszeres, bőséges öntözése a nyári hónapokban (sok esetben naponta is). A talajtakarás a tövénél segíthet megőrizni a nedvességet. Ajánlott továbbá évente tápanyag-utánpótlást adni neki, mert a gyors növekedéséhez sok tápanyag kell. A sűrű ültetést kerülni kell (ne ültessük túl közel egymáshoz a töveket), mert a zsúfolt, átnemszellőző tujasövény könnyebben gombásodik . Érdemes időnként permetezni gombaölő szerrel megelőzésképp. Mindez rengeteg extra munkát jelent – ezért sok kerttulajdonos inkább lecseréli tujasövényét tartósabb növényekre. Alternatívák tuja helyett: ahogy fent említettük, a leylandi ciprus jó választás, mert hasonló megjelenésű, de kevésbé érzékeny a szárazságra és betegségekre. Szintén jó tuja-helyettesítő a tiszafa, amely ugyan lassabban nő, de árnyékosabb helyre is ültethető és szélsőséges viszonyok közt is megél . Lomblevelű örökzöld alternatíva a babérmeggy, amely a tujánál jobban tűri a hőséget és aszályt . Ha nem ragaszkodunk az örökzöld jelleghez, decemberig lombját tartó fagyal- vagy gyertyánsövény is szóba jöhet, mivel ezek a hazai klímán sokkal megbízhatóbban teljesítenek, mint a tuják. Összefoglalva: a tuja továbbra is ültethető, de nagy odafigyelést igényel – csak akkor válasszuk, ha biztosítani tudjuk számára a rendszeres vízutánpótlást és szükség esetén a növényvédelmet.
Egyéb problémás vagy extra törődést igénylő növények sövénynek
Ide sorolhatók azok a fajok, amelyek bár csábítóak lehetnek szépségük miatt, mégis különleges igényekkel vagy gondokkal bírnak.
• Korallberkenye (Photinia × fraseri): Gyönyörű, fényes pirosba boruló fiatal lombja miatt az utóbbi időben divatos örökzöld sövénynövény. Viszont nem árt tudni, hogy a korallberkenye fagytűrése korlátozott – általában -15 °C-ig télálló. Enyhe teleken problémamentes, de kemény fagyok esetén hajtásai visszafagynak, súlyos fagykárnál az egész növény is elpusztulhat (igaz, idősebb töveknél részleges fagykárból jól regenerálódik tavasszal újrahajtással). Ezenkívül a túl meszes talajt nem kedveli: ilyen körülmények között levélsárgulás (klorózis) és gombás betegség léphet fel nála . Tehát korallberkenyét csak védett fekvésbe, jó vízgazdálkodású, enyhén savanyú talajba ültessünk, és kemény tél esetén takarással óvjuk. Ha ez nem megoldható, érdemes más örökzöldet választani helyette (például babérmeggyet, amely hasonlóan pirosan fakadó fajtával – ’Etna’ – is rendelkezik, de edzettebb ).
• Hagyományos örökzöld magyal (Ilex aquifolium): Szép fényes, szúrós levelei és piros bogyói miatt kedvelt díszcserje, amelyből akár karácsonyi dekoráció is válik. Ugyanakkor sövénynek csak félárnyékos helyre javasolt, mert hazánkban a nyári tűző napon a levelei megéghetnek. Ha napos helyen szeretnénk nevelni, inkább válasszunk napégésre nem érzékeny fajt (például a japán magyal – Ilex crenata – már említett fajtáit).
• Hamisciprusok, álciprusok (Chamaecyparis lawsoniana és rokonai): Ezek a díszes pikkelylevelű örökzöldek szépen mutatnak szoliterként, de sövénynövénynek nem ideálisak klímánkon. A hamisciprusok a párás, hűvösebb környezetet kedvelik – száraz levegőjű, forró nyarakon sínylődnek, és könnyen gombabetegségeket kapnak. Gyökereik érzékenyek a pangó vízre is. Sövényként nehezen tarthatók életben hosszú távon, ezért inkább kerüljük őket, vagy számoljunk esetleges pótlásukkal. Helyettük a leylandii hibridek jobb választást jelentenek, melyek ellenállóbbak (mint fentebb láttuk).
Összegzés: A megfelelő sövénynövény kiválasztásánál mindig vegyük figyelembe kertünk adottságait és a növény igényeit. Bizonyos örökzöldek (pl. babérmeggy, tiszafa, leylandii, borbolya stb.) bizonyítottan jól viselik a szárazságot és a kártevőket, ezért a klímaváltozás kihívásai közepette is biztonsággal ültethetők. Más, hagyományosan ültetett fajok (pl. tuja, puszpáng, korallberkenye) fokozott figyelmet vagy rendszeres növényvédelmet igényelnek – ezekről nem kell teljesen lemondani, de csak akkor tartsuk meg őket, ha vállalni tudjuk a plusz gondozást. Megfontolt fajtaszelekcióval a kertünk egész évben üde zöld lehet, anélkül hogy a szélsőséges időjárás vagy a rovarok kárt tennének benne. A felsorolt javasolt növényekkel bátran tervezhetünk, hiszen mind szép és strapabíró elemei lesznek kertünknek, minimálisra csökkentve a bosszúságokat és maximalizálva a látványt.